Szent Imre emlékezete – november 5.
November 5-én iskolánk névadójáról, Szent Imréről emlékeztünk meg a 2-es épület előtt a neki emelt szobornál, gyertyagyújtással, imádsággal, osztályonként külön-külön a Szent Imre szoborhoz vonulva. Felidéztük Szent Imre életének állomásait, a korabeli királyi trón örökösét, a liliomos hercegét, ki életét fiatalon adta vissza Teremtőjének egy vadászbaleset okán. Szent Imre rövid, de teljes életében méltán lett az ifjúság példaképe, védőszentje, ki a mai diákságnak, fiataloknak a mai korban is tud mintát mutatni kitartásból, hitből, tenni akarásból, erényből. Nem hiába lett Szent Imre attribútuma a liliom, mely a tisztaságot, az erényt jelképezi.
Szent Márton emlékezete – november 11.
Szent Mártonra, a római katonából lett áldozópapra, majd Tours választott püspökére emlékeztünk a hittanórákon november 11-én imádságokkal, életútjának felidézésével. Arra a szerény, de mégis erősakaratú szentre, ki szívén viselte a szegények, árvák, özvegyek segítését, s püspökké választása ellen tiltakozott, mert úgy érezte, püspökként kevesebbet tudna tenni az elesettekért, s a püspökválasztás elől egy libaólba bújt meg, ott találtak rá követői, a benne erősen bízó hívei. Ilyen előzmények után lett Szent Márton Tours püspöke, ki sohasem hagyta el elesettjeit. A püspökválasztás körülményeinek emlékét őrzi Szent Márton attribútuma, a liba, amely egyetlen őt ábrázoló művészeti alkotásból sem maradhat ki, nem beszélve, a Szent Márton napi libás szokásokról, mely e jeles szentünk köré fonódtak.
Árpád-házi Szent Erzsébet emlékezete – november 19.
November 19-én, a hittanórákon Árpád-házi Szent Erzsébetről emlékeztünk meg névünnepén.
- András királyunk leánya az Úr 1207. évében született, mindössze 24 év adatott számára, s e rövid földi életében oly példává lett tetteiben, életszentségében az Egyházban, hogy IX. Gergely pápa 1235-ben, Erzsébet halála után mindössze négy évvel szentté avatta.
Erzsébet a szegények és betegek odaadó istápolója volt.
Számos csodája és legendája közül talán legismertebb a rózsacsoda, amikoron a szegényeknek kenyeret vitt a királyi palota konyhájáról. Anyósa felelősségre vonta, hogy miért teszi ezt a pazarlást, az ő válasza az volt, hogy csupán rózsát visz. S valóban, feltárta kötényét, miben rózsa volt télvíz idején.
E csoda okán lett Szent Erzsébet attribútuma a rózsa, mellyel rendszerint ábrázolják őt.
